Amilyen kis ország, olyan nagy hatással volt az életemre. Nyolc évvel ezelőtt, újságírói pályám kezdetén Szabó Virág, a Világjáró Utazási Magazin főszerkesztője az önéletrajzomhoz mellékelt kis írásom alapján úgy döntött, bizalmat szavaz nekem, és elküldött egy pár napos útra Máltára.
Mivel azelőtt még sosem ültem repülőn, ezért Málta nem csak életem első újságírói megbízatását, hanem az első repülőutamat is jelentette. Sohasem lehetek elég hálás Virágnak ezért a – valljuk be eléggé kockázatos – döntéséért, de azt hiszem ő sem bánta meg, hiszen ezt követően még évekig dolgoztunk együtt.
Már ez is épp elég lenne ahhoz, hogy a szívembe lopja magát e kis sziget, de Málta további ajándékot is tartogatott nekem. Ezen a nevezetes első újságírós-repülős utamon volt szerencsém megismerkedni máig is egyik legjobb barátommal, Rékával.
Vágjunk is bele, hiszen a blog célja az, hogy fényképeken keresztül mutassam be azokat a nagyszerű helyeket, ahol fényképezővel a kezemben jártam, hátha ti is kedvet kaptok, és útnak indultok. Ígérem, a továbbiakban már nem leszek ilyen szószátyár! :-)
Az alábbi kép, amely azóta is az egyik legnagyobb kedvencem, a valettai Upper Barrakka Gardens erkélyéről készült, egy alatta működő kis kávézó teraszáról. (Ha valaki tudja a nevét, írja meg nekem.) A fotót megpróbáltam 2007-ben és 2011-ben is digitális technikával megismételni, de mindkétszer napernyők takarták el a székeket. De nem adom fel, egyszer újra lefotózom! :-)
Mivel azelőtt még sosem ültem repülőn, ezért Málta nem csak életem első újságírói megbízatását, hanem az első repülőutamat is jelentette. Sohasem lehetek elég hálás Virágnak ezért a – valljuk be eléggé kockázatos – döntéséért, de azt hiszem ő sem bánta meg, hiszen ezt követően még évekig dolgoztunk együtt.
Már ez is épp elég lenne ahhoz, hogy a szívembe lopja magát e kis sziget, de Málta további ajándékot is tartogatott nekem. Ezen a nevezetes első újságírós-repülős utamon volt szerencsém megismerkedni máig is egyik legjobb barátommal, Rékával.
De ami a hab a tortán, sőt, a cseresznye a habon, sőt a cukormáz a cseresznyén, az a tavaly nyári, felejthetetlen máltai nászutunk feleségemmel, Katával.Az első máltai utazásomon készült képek még diafilmre (Emlékszik még rá valaki, hogy mi az? :-) ) készültek, amelyeket a Világjáró Utazási Magazin őriz, nálam mindössze egy-két beszkennelt változat van, ezért előre is elnézést a kissé gyengébb minőség miatt. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy emiatt kihagyom őket, és inkább a második vagy a harmadik utamon készült képeket használom, de nem tehetem meg, hogy erről a fontos útról ne emlékezzek meg a blogomon.
Vágjunk is bele, hiszen a blog célja az, hogy fényképeken keresztül mutassam be azokat a nagyszerű helyeket, ahol fényképezővel a kezemben jártam, hátha ti is kedvet kaptok, és útnak indultok. Ígérem, a továbbiakban már nem leszek ilyen szószátyár! :-)
Az alábbi kép, amely azóta is az egyik legnagyobb kedvencem, a valettai Upper Barrakka Gardens erkélyéről készült, egy alatta működő kis kávézó teraszáról. (Ha valaki tudja a nevét, írja meg nekem.) A fotót megpróbáltam 2007-ben és 2011-ben is digitális technikával megismételni, de mindkétszer napernyők takarták el a székeket. De nem adom fel, egyszer újra lefotózom! :-)
 |
| Valletta - hangulatos terasz az Upper Barrakka Gardens alatt |
