Tragurion és „kis Velence” – az előző bejegyzésben már két nevét is megtanultuk Trogirnak, most jöjjön a következő lecke: a Múzeumváros.
Bár Trogirban számtalan görög és római kori emlék is megtalálható, a város legékesebb gyöngyszeme kétség kívül az óváros. Már a XIII-XV. században épült városfal is remekmű, nem is beszélve a falak mögött megbújó többszáz éves épületekről.
Közülük is a legfigyelemreméltóbb a város főterén álló Szent Lőrinc székesegyház, annak is a nyugati főkapuja, amely a horvát román-gótikus művészet legjelentősebb alkotása. Alkotója, a kor híres mestere Radovan, a kaput körülölelő kőtömbökben természetesen Jézus életét örökítette meg. A kapu két oldalára, egy-egy oroszlán hátára őseinket, Ádámot és Évát állította, hogy ők emlékeztessék a betérőket bűnös mivoltukra.
Valahol azt olvastam, hogy Radovan mester 1240-ben befejezett faragott kőkapuja volt az egyik legnyomósabb érv arra, hogy az UNESCO a világörökség részévé nyilvánítsa Trogir óvárosát. Azt hiszem nemcsak a dalmátok, hanem minden ember nevében mondhatom:
Köszönjük Radovan!
 |
| Nem csoda, hogy Radovan mester alkotása olyan nagy hatással volt az UNESCO-ra. |
